Rólunk

Hol volt, hol nem volt… a SattvaFood meséje 2008-ban kezdődött el, amikor is egyszál magam néhány fazék és serpenyő társaságában – no nem Amerikába indultam világot látni – hanem egy 6. kerületi garzon konyhájában kezdtem el főzőcskézni néhány éhes ínyenc unszolására. Ez volt a SattvaFood őskora: a kísérletezés, a reménykedés-latolgatás és a hétvégi főzőtanfolyamok időszaka, amikor az egész még csak játéknak tűnt.

Megvolt hozzá minden, ami kellett: a két kezem, a Doboznak nevezett 10 éves Skodám, és egy elektromos sütő, amely azóta már muzeális darabbá avanzsált, valamint nem utolsó sorban a vegetáriánus koszt feltétlen szeretete és állhatatos fogyasztása, amit a szükség szült 25 éves koromban, amikor kiderült, hogy daganatos vagyok. A daganat ugyan jóindulatú volt, de gyökeresen megváltoztatta az életemet és az életmódomat, amelynek sarkalatos pillére az evés, és ezen belül is a húsevés volt, lévén, hogy tradicionális vendéglátós família sarja vagyok.

Így került be az életembe a szejtán, a tofu, sőt mi több a tofu-majonéz, a gabonafasírt, a hajdina, az agar-agar, a rizstej és a szójatej és még rengeteg más, a húsevő ember számára bizarr hangzású alapanyag.

Száműztem a fehér cukrot, az adalékanyagokat (lásd térfogatnövelők, állományjavítók stb.), még az élesztőt és az ecetet is. Jöttek helyettük a gabonafélék: a köles, az árpa (amiről köztudott, hogy az egész római hadsereg ezt ette), a zab, a hajdina, a rozs, a barna rizs és újabban a quinoa – a régi-új reformkonyha aranyat érő alapanyagai, amelyek évezredeken keresztül táplálták az egész emberiséget, de eltűntek a gyorséttermek korában, rezgésük, energiájuk sokunk számára szokatlan és ismeretlen.

Milyen konyhát visz a SattvaFood? Ha úgy vesszük reformkonyhát, de mindenképpen a frissen készített ételek konyháját. Nevezhetjük Retro konyhának is, mivel visszahozzuk (hoztuk) – na nem a 70-es évek műételeit – hanem nagyanyáink alapanyagait, elegyítve a keleti és mediterrán fűszerezéssel. A bőségkonyha is találó megnevezés, mert az adagok nagyok, a dobozainkban nemcsak ízelítőt adunk, hanem jóllakatunk és táplálunk. A főzés alkímia – a szakács leleményessége kiszabadítja az alapanyagokban rejlő pránát (kifinomult életerőt), és fűszereivel megnemesíti azt. E tettét nap, mint nap felajánlja a Teremtőnek, akitől lelkesedését és ihletét kapja.

Ezt az ihletet és élet-, azaz ételminőséget szeretném eljuttatni mindazokhoz, akik a SattvaFood-ot választják.